Üdvözlünk az Intaházai Pszichiátriai Intézet honlapján.

Bevezetőül röviden az "Aranyketrec" történetéről:

Intaháza, korábban Intapuszta, még korábban Inta közigazgatásilag Mesteri községhez tartozó, külterületi település. Inta területén Dr. Holéczy Zoltán amatőr régész végzett ásatásokat 1939 és 1941 nyarán, melynek anyaga a Nemzeti Múzeumban található.Az intapusztai kastély utolsó tulajdonosa Dr. Batthyány-Strattman László herceg, ki hatalmas vagyona kétharmad részét karitativ célokra, a szegények gyógyítására forditotta, és fáradhatatlan gyógyitó tevékenységet végzett maga is. " Az intaházai kastély nagyon szerény épitmény, timpanonján mégis mindent túlélve, világégéssel,országpusztulással és megdermedt eszmékkel dacolva ott diszeleg ma is a cimere a családi jelmondattal: Fidelitate et for Titudine . Ezért is boldog lenne, ha látná, hogy ott a magyar társadalom szegényei, a társadalomból kiszakitottak, elmebetegek és az önszenvedélyek fáradt rabjai találtak segélynyujtó kézre, szeretetre / melynek hiánya éppen a betegségük egyik okozója / emberi szóra, gyógyitó közösségre és jövendőmegvilágitó fényre.... mely gyógyitó munka ma is folyik a Batthány-Strattman cimer alatt. " / Dr. Kiss-Vámosi József / A gyógyintézet történetét 1952.szeptember 8.-tól számitjuk, ekkor érkezett Intapusztára Dr. Benedek István, és elkövetkezett ezzel egy olyan korszak, mely az általa irt " Aranyketrec " könyvből vált ismertté, és a Terápiás Közösség Pszichiátriai Forradalmának hazai előszele volt. A Terápiás Közösséget Magyarországon Dr. Kiss-Vámosi József főorvos honosította meg és Intaháza ennek a legnevezetesebb modellje volt Európa szerte. Intaháza a művészeti terápiák gazdag tárházává vált az idők folyamán, mely egyben a Magyar Zeneterápiás Egyesület bölcsője is volt.2002. őszén ünnepeltük az Intézetünk fennállásának 50. éves évfordulóját, melyen részt vett a pszichiátria több jeles magyarországi képviselője is. Családias hangulatú összejövetelen emlékeztünk a volt kollégákkal együtt az " Aranyketrec "-ben töltött évekről és élményeinkrő

 

l.